A festőfejedelem öröksége Benczúrfalván
A művészet és történelem eleven találkozása, ahol ecsetvonásokban él tovább a múlt.
Ki gondolta volna, hogy egy csendes nógrádi falu a magyar művészettörténet egyik legjelentősebb fejezetének színhelyévé válik? Pedig pontosan ez történt az egykori Dolányban, a mai Benczúrfalván, ahol Benczúr Gyula, a 19-20. század fordulójának kiemelkedő magyar festőművésze töltötte élete utolsó, termékeny évtizedét.
A kúria, ahol a művészet otthonra lelt
A dombtetőn magasodó kúria története különleges fordulatot vett, amikor 1910-ben Mikszáth Kálmán felhívta rá barátja, Benczúr Gyula figyelmét. A festőművész azonnal beleszeretett az akkor még elhanyagolt állapotban lévő épületbe, amely a vidéki nemesi építészet jellegzetes példája. Megvásárolta, felújította, és 1912-ben egy majorsági melléképület átalakításával műtermet is kialakított benne.
Ma a teljeskörűen felújított kúria interaktív kiállítással várja látogatóit. A falak között 18 eredeti Benczúr-festmény található, köztük egy nemrég hazakerült remekmű: a „XVI. Lajos és családja a versailles-i kastély ostromakor” című alkotás. Ez a lenyűgöző festmény, amely korábban amerikai tulajdonban volt, drámai erővel ábrázolja a francia királyi család utolsó pillanatait. A látogatók emellett megcsodálhatják a művész személyes relikviáit.
Egy kivételes művész öröksége
Benczúr Gyula nem véletlenül vált korának első számú festőjévé. Harmincöt éven át vezette az első magyar Mesteriskolát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, és ő volt az a művész, akihez a kor befolyásos személyiségei – arisztokraták, miniszterek, sőt maga Ferenc József király is – fordultak portréjuk megfestéséért.
Ahogy Mikszáth Kálmán szellemesen megjegyezte: „a király többször volt nálam, mint ő a királynál”. De Benczúr nem csak a reprezentatív portrék mestere volt. Olyan történelmi tablók, mint a „Budavár visszavétele” vagy a „Vajk megkeresztelése” bizonyítják sokoldalúságát. Színkezelése és formavilága kiemelte őt kortársai közül, csak Székely Bertalan és Madarász Viktor képviselt hasonlóan magas művészi színvonalat a millennium korában.
A művészet él tovább
A falu, amely 1927-ben vette fel a Benczúrfalva nevet, ma is őrzi és továbbviszi a művészeti hagyományokat. A Pro Arte et Natura Alapítvány létrehozta a Benczúr Gyula Rajziskolát egy gyönyörűen felújított parasztházban. A művészet új formában is megjelenik: a nemrég felszentelt Fájdalmas Szűzanya Kápolna lenyűgöző üvegablakait a közelmúlt jelentős művészei, Bráda Tibor és felesége, Deák Ilona alkottak.
A kúria két és fél hektáros kertje ma helyi jelentőségű természetvédelmi terület, tökéletes helyszínt biztosítva a művészet és természet találkozásának. Itt, a nógrádi dombok ölelésében érthetjük meg igazán, mi vonzotta és inspirálta Benczúrt ebben a festői környezetben.
A múlt és jelen párbeszéde
Benczúrfalva ma már közigazgatásilag Szécsény része, de megőrizte egyedi karakterét és kulturális jelentőségét. Ahogy Lyka Károly írta 1920-ban Benczúrról: „Szerény és elvonult természete ellenére is középponttá vált.” Ugyanez elmondható a faluról is: szerényen megbújik a nógrádi dombok között, mégis a magyar művészettörténet egyik legfontosabb helyszíne.
A művészeti örökség ma is élő, lélegző valóság Benczúrfalván. A báró Lipthay Antal és felesége által létrehozott kezdeményezések – a rajziskola, a kápolna, a keresztút – mind azt bizonyítják: a művészet és a kultúra továbbra is szerves része a falu életének. Ahogy ők fogalmaznak: „Életünk egyetlen impulzusa: segíteni a kulturális folytonosság és a félredobott értékek visszatérését és elfogadását.”
Benczúrfalva ma is várja a művészet és történelem szerelmeseit. Itt, ahol minden kő és minden ecsetvonás történetet mesél, a látogató nem csak egy múzeumba, hanem a magyar művészettörténet egy élő fejezetébe lép be.
Fedezze fel Ön is a művészet és történelem e különleges találkozását Benczúrfalván!